A község könyvtára:
A településen 1950-től működik könyvtár.
2007-tól mozgókönyvtári szolgáltatóhely, amely lehetővé teszi, hogy rendszeresen frissüljön a könyvkínálat, elérhetők CD-k, DVD-k, újságok, folyóiratok, valamint rendelkezésre áll a szolgáltató könyvtár teljes állománya is.
A községi könyvtár a polgármesteri hivatallal és az idősek napközi otthonával közös épületben működik. Állománya a mozgókönyvtári állománnyal együtt több mint 500 db dokumentum.
Cím: 8932 Zalaistvánd, Ady u. 4.
Kölcsönző könyvtáros: Kovácsné Fekics Zsuzsanna
E-mail: gondkozp@freemail.hu
Könyvtári nyitva tartás:
Hétfő: 8.00 - 15.00
Kedd: 8.00 - 15.00
Szerda: 8.00 - 15.00
Csütörtök: 8.00 - 15.00
Péntek: 8.00 -13.30
Szolgáltatások:
- kölcsönzés
- helyben olvasás
- számítógép használat
- internetezés
- nyomtatás
- könyvtárközi kölcsönzés
- rendezvények
- használóképzés
 |
| Nézze meg galériánkat! |
Zalaistvánd község Zala megye északi részén, Zalaegerszegtől 20 km-re a Zala folyó partján fekszik. A falu területe dombos, völgyes. Nyugatról a Zala folyó, északról a Pakod-Dötkl dombnyúlvány, délről a Kemend hegy határolja.
A völgyet a Foglár patak töltötte fel az évszázadok során. Védett természeti kincse a Zala réten nyíló kockás liliom. Néhol még előfordul a hajdani gesztenyés erdőkből néhány magányos hírmondó.
Zalaistvánd közúton megközelíthető a Zalaegerszeg-Sümeg útról Pókaszepetken keresztül, illetve a 76-os úton Nagykapornok érintésével. Legközelebb vasútállomás Pókaszepetken van, 1 km-re a falutól.
Történelem:
Istvánd neve a görög személynévből származó magyar �István" név -d képzős alakja. A falu neve 1346-ban Stephand, 1374-ben Estfand, 1441-ben Istwánd alakban fordul elő az oklevelekben.
Istvánd már az őskorban lakott hely volt. A Zala-dűlőből vaskori sír Is előkerült. 1275 decemberében a Csák nembeli Péter nádor IV. László részvételével hadjáratot vezetett Kőszegi Henrik fiai ellen. Az összecsapásra a közelbe került. 1276 januárjának elején pedig a lázadó Gutkeled nembeli Joachlm bán csapatai szenvedtek vereséget , és a menekülő sereg vezérét, Inkey Demetert a király hű vitéze, Márton fia Mlke a "Zala folyó melletti Istvándnál" elfogta és lefejezte. IV. László király ezért a hűtlen Inkey birtokait Márton fia Mikének adta . 1276. január 8-án IV. László személyesen Is járt Istvándon, mert ezen a napon Benedek fiainak, Jánosnak és Péternek és Reche fiainak visszaadta örökölt birtokaikat, amelyeket tőlük Henrik bán erőszakosan elvett. A birtok-visszaadási oklevelet Istvándon keltezték. (�Dátum In Staphand")
1333-34-ben papja Léránd 50 szélesdénárt fizetett a pápai tized fejében. Szombaton tartott hetivásárát 1346, 1400 és 1431-ben említik. 1379-ben a kemendi várbirtok felosztása során szerepel Istvánd egyháza is 1403-tól Gersei Pethő család birtoka, s itt ez évben a Zala mellett vám is működött. 1408. évi nádori közgyűlésen a király embere azután érdeklődött, hogy "...minő jogon és mióta szednek vámot Istvándon".
XXIII. János pápa (1410-1415) idején több Zala megyei plébános, köztük az Istvándi Is, megakadályozták a káptalant a tizednegyedek beszedésében. 1414-ben a pápa jogtalannak mondta kl a negyedek plébánosok által történt lefoglalását. 1419-ben név szerint Is megemlítik Demeter fia Miklós, Istvándi plébánost. A per több évtizeden át folyt, befejezéséről nem maradtak fenn oklevelek. 1441-ben Mátyás veszprémi püspök János, zsidi plébánost és Mátyás, egerszegi plébánost küldi kl, hogy vizsgálják meg Gergely, istvándi plébános ügyét. Gergelyt kegyura azzal vádolta, hogy templomának ékszereit eladta, jelentős részét pedig magával vitte, és többszöri felszólítás után sem hajlandó azokat visszaadni. Istvánd a XV. századra jelentős helység, vámja és szombati vására nagyban hozzájárult a falu megerősödéséhez. 1476-ban Istvándot egy oklevél mezővárosként említi. Földesurai, a gersei Pethők szerették volna a falut mezővárossá fejleszteni, s minek feltételei részben meg is voltak. A török hódoltság sajnos megtörte az ez irányú fejlődést.
1542-ben a faluban Pethő Mihálynak 3 Pethő Lászlónak 1, Pethő Péternek 2, Pethő Antalnak 1, a plébánosnak 1, Pethő Ferenc özvegyének 5, Pethő Benedeknek is 4 portája volt.
A török gyakori rablásai miatt Kemend várát meg kellett erősíteni, ezért a vár ura, Gersei Pethő Péter 1545-ben Csoron Andrástól 400 magyar forintot vett fel kölcsön. Ezt a pénzt csak úgy tudta visszafizetni, hogy birtokai egy részét, köztük Istvándot Is, elzálogosította. A Pethő család tagjai nem tudtak békében meglenni egymás mellett: Pethő Péter rokona, Pethő Mihály istvándi birtokáról 7 jobbágyának állatait és házi felszerelését elrabolta, s az ottani vámjövedelmet pedig magának foglalta le. A jobbágyoktól elvitt értékek között malomkövek Is szerepeltek. A környéket a török rabolja, a földbirtokosok egymás ellen hadakoznak. Az állandó rablások és hatalmaskodások miatt az istvándi jobbágyok nem győzik újjáépíteni a falut. Ugyanezen évben Pethő Benedek Felsőszepetken egy új kétkerekű malmot építtetett a Zalán. Testvérei feljelentették, mivel a malomgát a vizet az istvándi rétre szorította. Pethő Péter szétszedette a testvére által építtetett malomgátat.
1550-ben Balázs, 1555-ben Péter az istvándi plébános. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint: "Péter plébános egyháza fedetlenül áll, szentélye önállóan záródik, temetője elhagyottan áll."
1591-ben a gersei Pethő Pál istvándi ha-talmaskodásairól olvashatunk. 1599-ben a Pethő családnak 17 háza van Istvándon. 1613-ban utód nélkül halt meg Kemend ura, gersei Pethő István. Birtokain, így Istvándon is testvérei osztoztak meg. 1647-48-ban Istvánd még lakott hely, de 1656-ban már mint puszta szerepel, mert Kanizsa elestével a török egyre gyakrabban rabol a Zala völgyében. A török portyázok olyan átkelőket kerestek a Zalán, amelyek távol estek a végházaktól. Ilyen volt az istvándi átkelőhely is, mivel Kapornak és Kemend távol volt. így a falu könnyen vált a török martalékává.
1668-ban Bakács István és Sándor osztozik Istvándon. 1690-ben Ákosházi Sárkány István az istvándi pusztán 15 hold földet adott Sárkány Mihály kemendi vajdának. 1692-ben először fordul elő az iratokban az
Istvánd-i szőlőhegy elnevezés. Valószínűleg a kemendi várnépnek volt itt jelentős szőlőültetvénye. Ugyanezen évben Káldl Zsuzsanna elzálogosítja az Istvándi hegyben lévő szőlőket, a Zala Puszta malomhelyet és az istvándi falu helyén két házhelyet. A gersei Pethő család birtokát Festetics Ferenc veszi meg, aki 1696-ban újra benépesíti az istvándi pusztát.
1697-ben 12 féltelkes jobbágy települt le. A jobbágyok szőlőműveléssel, gabonatermesztéssel, szénakaszálással foglalkoztak. 1700-ban 120 hold szántót műveltek meg, s 75 holdat parlagon hagytak. A Zala-parton 50 kaszás rét volt, s a falu körül 60 hold tölgyes terült el. Ekkor 12 féltelkes jobbágy lakta a falut, és a Festeticseknek szükség szerint robotoltak. A Zalán újjáépült a malom. A földek évi 50 mérő gabonát jövedelmeznek a birtokosoknak. Az 1701. évi összeírás szerint 11 önálló gazda volt Istvándon, a gazdáknak pedig 21 igásmarhája, 18 fejőstehene, 10 növendékmarhája, 13 üszője, 20 sertése és 17 méhkasa. Búzát 28 mérővel, rozsot és kukoricát 53 mérővel, zabot és árpát 59 mérővel termett a föld. A szőlőhegyek 35 akó bort adtak.
1711-ben pestisjárvány pusztított, Zalaistvándon 17 gazda esett áldozatul e betegségnek. Ekkor az adóösszeírók 6 gazdát jegyeztek fel a faluban. 1720-ban Istvándon 23 köbölnyi gabonaföld, 17 kaszás rét és 33 kapás szőlő volt. A földet a jobbágyok kétnyomásban művelték. A mélyebben fekvő területet mocsarasak. A szőlőterületek az erdők között feküdtek. Az erdőt csak tüzelésre használták. Ekkor 19 telkes jobbágy és 1 zsellér élt a faluban.
1725-ben Llpszicz Pál zalaistvándi birtokrészét 150 forintért Festetics Kristófnak adja el. 1730-ban az úrbéri összeírás szerint Istvándon 7 féltelkes és 9 negyedtelkes jobbágy, s 3 zsellér él. A Zala-híd vámját az istvándi gazdák a földesúrtól évi 100 Ft-ért, a kocsmatartást pedig 7 Ft-ért bérelték. A Zalán ekkor kétkerekű vízimalom működik.
1730-ban kihalt a gersei Pethő család zalai főága. Az oldalági rokonság hosszas pert folytatott az ősi zalai birtokok visszaszerzéséért. 1739-ben Pethő Zsigmond lemondott a Festetics család javára a kemendi uradalomra támasztott követeléséről. 1742-ben a veszprémi káptalan Festetics Kristófot és Józsefet beiktatta a kemendi uradalomba, köztük Istvánd falu birtokába is.
A növekvő jobbágyterhek miatt 1766 januárjában az istvándi gazdák a környék jobbágyaival együtt megtagadják a földesúri szolgáltatásokat. A kirendelt katonaság láttán a gazdák jobbnak látták, ha békével visszatérnek házaikba.
1769-ben elkészült a falu urbáriuma is. Az urbárium szerint Istvándon egy egész jobbágytelek 20 hold szántóból és 6 szekér rétből állt. Robotolni a gazdák összeállva két marhával mentek az uraság kemendi birtokaira. Az istvándi szőlőhegyben 435 kapás szőlő van összesen. A hegyközség rendjére a hegybíró és a szőlőpásztorok ügyeltek. Szent György napján a hegyközség elöljárói körbejárták a szőlőhegyet, ellenőrizték az utakat, a határjeleket - ez volt a Szent György napi gyepűjárás. 1770-ben 77 családot (439 fő) írt össze a megyei összeíró. 1783-ban már 2 takács, 1 pintér (kásödéséhez. 1476-ban Istvándot egy oklevél mezővárosként említi. Földesurai, a gersei Pethők szerették volna a falut mezővárossá fejleszteni, s minek feltételei részben meg is voltak. A török hódoltság sajnos megtörte az ez irányú fejlődést.
1542-ben a faluban Pethő Mihálynak 3 Pethő Lászlónak 1, Pethő Péternek 2, Pethő Antalnak 1, a plébánosnak 1, Pethő Ferenc özvegyének 5, Pethő Benedeknek is 4 portája volt.
A török gyakori rablásai miatt Kemend várát meg kellett erősíteni, ezért a vár ura, Gersei Pethő Péter 1545-ben Csoron Andrástól 400 magyar forintot vett fel kölcsön. Ezt a pénzt csak úgy tudta visszafizetni, hogy birtokai egy részét, köztük Istvándot Is, elzálogosította. A Pethő család tagjai nem tudtak békében meglenni egymás mellett: Pethő Péter rokona, Pethő Mihály istvándi birtokáról 7 jobbágyának állatait és házi felszerelését elrabolta, s az ottani vámjövedelmet pedig magának foglalta le. A jobbágyoktól elvitt értékek között malomkövek Is szerepeltek. A környéket a török rabolja, a földbirtokosok egymás ellen hadakoznak. Az állandó rablások és hatalmaskodások miatt az istvándi jobbágyok nem győzik újjáépíteni a falut. Ugyanezen évben Pethő Benedek Felsőszepetken egy új kétkerekű malmot építtetett a Zalán. Testvérei feljelentették, mivel a malomgát a vizet az istvándi rétre szorította. Pethő Péter szétszedette a testvére által építtetett malomgátat.
1550-ben Balázs, 1555-ben Péter az istvándi plébános. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint: "Péter plébános egyháza fedetlenül áll, szentélye önállóan záródik, temetője elhagyottan áll."
1591-ben a gersei Pethő Pál istvándi ha-talmaskodásairól olvashatunk. 1599-ben a Pethő családnak 17 háza van Istvándon. 1613-ban utód nélkül halt meg Kemend ura, gersei Pethő István. Birtokain, így Istvándon is testvérei osztoztak meg. 1647-48-ban Istvánd még lakott hely, de 1656-ban már mint puszta szerepel, mert Kanizsa elestével a török egyre gyakrabban rabol a Zala völgyében. A török portyázok olyan átkelőket kerestek a Zalán, amelyek távol estek a végházaktól. Ilyen volt az istvándi átkelőhely is, mivel Kapornak és Kemend távol volt. így a falu könnyen vált a török martalékává.
1668-ban Bakács István és Sándor osztozik Istvándon. 1690-ben Ákosházi Sárkány István az istvándi pusztán 15 hold földet adott Sárkány Mihály kemendi vajdának. 1692-ben először fordul elő az iratokban az
Istvánd-i szőlőhegy elnevezés. Valószínűleg a kemendi várnépnek volt itt jelentős szőlőültetvénye. Ugyanezen évben Káldl Zsuzsanna elzálogosítja az Istvándi hegyben lévő szőlőket, a Zala Puszta malomhelyet és az istvándi falu helyén két házhelyet. A gersei Pethő család birtokát Festetics Ferenc veszi meg, aki 1696-ban újra benépesíti az istvándi pusztát.
1697-ben 12 féltelkes jobbágy települt le. A jobbágyok szőlőműveléssel, gabonatermesztéssel, szénakaszálással foglalkoztak. 1700-ban 120 hold szántót műveltek meg, s 75 holdat parlagon hagytak. A Zala-parton 50 kaszás rét volt, s a falu körül 60 hold tölgyes terült el. Ekkor 12 féltelkes jobbágy lakta a falut, és a Festeticseknek szükség szerint robotoltak. A Zalán újjáépült a malom. A földek évi 50 mérő gabonát jövedelmeznek a birtokosoknak. Az 1701. évi összeírás szerint 11 önálló gazda volt Istvándon, a gazdáknak pedig 21 igásmarhája, 18 fejőstehene, 10 növendékmarhája, 13 üszője, 20 sertése és 17 méhkasa. Búzát 28 mérővel, rozsot és kukoricát 53 mérővel, zabot és árpát 59 mérővel termett a föld. A szőlőhegyek 35 akó bort adtak.
1711-ben pestisjárvány pusztított, Zalaistvándon 17 gazda esett áldozatul e betegségnek. Ekkor az adóösszeírók 6 gazdát jegyeztek fel a faluban. 1720-ban Istvándon 23 köbölnyi gabonaföld, 17 kaszás rét és 33 kapás szőlő volt. A földet a jobbágyok kétnyomásban művelték. A mélyebben fekvő területet mocsarasak. A szőlőterületek az erdők között feküdtek. Az erdőt csak tüzelésre használták. Ekkor 19 telkes jobbágy és 1 zsellér élt a faluban.
1725-ben Llpszicz Pál zalaistvándi birtokrészét 150 forintért Festetics Kristófnak adja el. 1730-ban az úrbéri összeírás szerint Istvándon 7 féltelkes és 9 negyedtelkes jobbágy, s 3 zsellér él. A Zala-híd vámját az istvándi gazdák a földesúrtól évi 100 Ft-ért, a kocsmatartást pedig 7 Ft-ért bérelték. A Zalán ekkor kétkerekű vízimalom működik.
1730-ban kihalt a gersei Pethő család zalai főága. Az oldalági rokonság hosszas pert folytatott az ősi zalai birtokok visszaszerzéséért. 1739-ben Pethő Zsigmond lemondott a Festetics család javára a kemendi uradalomra támasztott követeléséről. 1742-ben a veszprémi káptalan Festetics Kristófot és Józsefet beiktatta a kemendi uradalomba, köztük Istvánd falu birtokába is.
A növekvő jobbágyterhek miatt 1766 januárjában az istvándi gazdák a környék jobbágyaival együtt megtagadják a földesúri szolgáltatásokat. A kirendelt katonaság láttán a gazdák jobbnak látták, ha békével visszatérnek házaikba.
1769-ben elkészült a falu urbáriuma is. Az urbárium szerint Istvándon egy egész jobbágytelek 20 hold szántóból és 6 szekér rétből állt. Robotolni a gazdák összeállva két marhával mentek az uraság kemendi birtokaira. Az istvándi szőlőhegyben 435 kapás szőlő van összesen. A hegyközség rendjére a hegybíró és a szőlőpásztorok ügyeltek. Szent György napján a hegyközség elöljárói körbejárták a szőlőhegyet, ellenőrizték az utakat, a határjeleket - ez volt a Szent György napi gyepűjárás. 1770-ben 77 családot (439 fő) írt össze a megyei összeíró. 1783-ban már 2 takács, 1 pintér (kádár), 1 varga és 1 kovács is dolgozik. A malom már háromkerekű és mellette deszkametsző (fűrészüzem) Is működik. "Eme malom kőfalakra és cserép sindölre vagyon, az Mecző pedig falábakra és fa sindölre vagyon építve."
Mind a malmot, mind a deszkametszőt Festetics Pál építtette 1776-ban. Vályi András így ír Istvándról: "Magyar falu, földesura gróf Festetics uraság, lakosai katolikusok. Ollárnak filiája, határja középtermékenysé-gű, borai meglehetősek." 1828-ban 124 házban 955 fő élt Istvándon. Az összeírásokból megtudjuk, hogy a szántóföldek dombos területen fekszenek, talajuk homokos és kavicsos. A gazdálkodás két vetésforgóban történik, 2-2 igás állattal szántanak. A réteket kétszer használják. A dombokon lévő földeket, a lejtőn, a záporok sodrása rongálja. A síkságon lévő legelőket pedig a Zala folyó gyakori áradása károsítja. Az erdő főleg fenyőből és bükkfából áll.
1847-ben Fényes Elek felhívására Vlda Ferenc az ollári plébános a következőket írta a faluról Fényes Geográfiai szótára számára: "Zala Istvánd: Falu Szepetkre keletnek, s a Zala folyón túl fekszik, mely felől is 100 öles töltés, a Szála hídja és árköre különböztetik el. Vagyon itt evangélikus egyház mester és pap. Istvándnak magyar lakosai példás szőlőművelők, takarékos gazdák, ügyes ökörhízlalók minél fogva vagyonosak. Van Itt a Zalán az uradalomnak egy igen jó eretű háromkerekű malma. Deszka metszővel megtoldva. Van itt 85 jobbágy ház 53 fél jobbágy ülés 32 házas zsellér. A lakosok száma 817 fő ezek közt 439 evangélikus, 378 fő katolikus... majd minden gazda tart szolgát, szolgáló szolgáló pedig ritka."
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban Istvándról sokan beálltak honvédnek.
1860-ban sor került a tagosításra, így 64 telkes jobbágycsalád kapta meg jobbágytelkét, de 40 zsellércsalád el is veszítette megélhetését. Ők vagy az urasági földeken, vagy a parasztgazdáknál dolgozhattak bérmunkásként. 1858-ban Edvl Illés Pál, a Vasárnapi Újság szerkesztője látogatott el a faluba. Tapasztalatairól a következőképpen számolt be: "Itt (Istvándon) házak, földek és szőlőhegyek művelése, barmok és az öltözék: minden jólétre szép rendtartásra és Iparra mutat. Kő nem találtatván közelben, a házak még eddig fából építvék. Életmód Itt még most Is ősrégi patriarchális... Öltözéke a férfinemnek nagyon egyszerű, azaz: szűr és pőregatya, amaz vörös cifrasággal gazdagon kivarrva, emez rojtos hímzett. A nőnem saját szövetű vászonból visel ruhát és divatos kelméjű ruha is - mely már e nép közé is - becsúszni készül, még most is, tartózkodás jeléül vászonnal bevonatik..."
A XIX. század végén megjelenik a vasút, vele a polgárosodás is. Egyesületek, szövetkezetek alakulnak. 1908-ban Festetics Tasziló parcelláztatja zalaistvándi és a környékbeli földjeit, így a szegényebb sorsú családok is földhöz jutottak.
Az 1920-as években bognár, cipész, kovács, csizmadia, szabó, szijjártó, mészáros működik a faluban, Hámos József a falu vízimalmát modernizálja.
1935-ben területe 1870 hold. A 797 lakos 163 lakásban lakott. Többségük, 407 fő alkotja a megye legnagyobb evangélikus közösségét, templomuk és elemi iskolájuk (1784 óta) is van . 383 katolikus, 4 izraelita, 2 református él még itt. A katolikusok Pókaszepetkkel közösen tartottak fenn iskolát, templomba is oda járnak.
A világháború végén a térséget védő náci és nyilas csapatoktól súlyos harcok után foglalják el a szovjetek a környéket. Az áldozatok többsége, 20, a fronton halt meg, és elpusztították a 4 zsidó családot Is.
A háború után hamar megszervezték a tsz-t. A begyűjtési rendszer nagy áldozatot követelt a helyi gazdáktól.
Önálló tanácsa hetvenes években a pókaszepetki közös tanácsba olvad. Ma az önkormányzat a Pókaszepetk székhelyű és öt falu által fenntartott körjegyzőséggel oldja meg a közigazgatási ügyintézést.
Lakosság 2008-ban: 378 fő
forrás: Zala Megye Kézikönyve
